~4.rész :)

Augusztus . 19.


Iva úgy döntött úgy tereli el a figyelmem , hogy filmezünk. Ezzel nem is lett volna baj csak amikor kérdezte , hogy mit szeretnék nézni az összes szerelmes sírós filmet felsoroltam . Tehát neki kellett választani a felsoroltak közül . Végül nem néztünk filmet , mert nem jutottunk semmire .Éppen azon gondolkoztunk , hogy mit nézzünk mikor csöngettek. Iva-ra néztem ezzel jelezve neki , hogy ő menjem , mert hát én úgy néztem ki , mint akit lehányt egy tehén ... Iva lépett be a szobámba és olyan izgatott volt az arca.
-Na ki volt az ?-kérdeztem mikor becsukta az ajtót.
-Valaki vár rád odalent .-hát jó . Belenéztem a tükörbe és egy félig halott lány (ha lehet annak nevezni) nézett vissza rám . Hát bárki isnjött hozzám , ha így meglát elmenekül . Mindegy nekem már minden mindegy . Elindultam . Éppen a lépcső alján botorkáltam amikor a mamuszom beakadt a lépcső korlátjába és elkezdtem lezúgni a lépcsőn . Ajj minek nekem nyuszis mamusz nagy fülekkel. Vártam már , hogy az alján nagyot csattanjak , de valaki elkapott . Húha ... Nem mertem felnézni csak miután végigfutottam a ruházatomon . Gratulálok Holly Micky egeres mackó naci és micimackós fölsó.Óh és a fél nyuszis mamuszomról ne is beszéljünk .
-Szia!-köszöntem Adriannak .
-Szia ! Hatásos belépő.-nézett a szemembe , de én elkaptam a tekintetem. Persze az egész tök romantikus , de 1, Tegnap smárolt Katy-vel 2 , meg úgy nézek ki mint egy szakadt csöves .
-Mit szeretnél ?-indultam meg a kanapé felé jelezve neki ,hogy inkább üljünk le .
-Gondoltam elmagyarázom a tegnapit. Utánad mentem ki , de te már sehol sem voltál .
-Nekem ugyan miért magyaráznád el ?-vágtam a szavába meg sem várva a mondata végét.
-Mit szólnál ha ma lenne az első "randink " ? -kérdéssel felel a kérdésre ? Ez iszonyat cuki . Főleg tőle .
- Hajj. Rendben van . Hova megyünk , hogy öltözzek ? -adtam be a derekam . Ha itt van az imádott srác és éppen magyarázkodik , de alig hallod a szavait , mert elvesztél a tekintetében . Végülis egy délutánba nem halok bele . Főleg nem vele :3
-A városba .-felete én pedig  , ahogy meghallottam fölugrottam és felsuhantam a szobámba .
-Iva itt hagylak ugye nem baj ? -rontottam be a gardróbomba közbe pedig Ivának kiabáltam . 
-Rendben van .-felelte tök természetesen . Az összes barátom itthon érzi magát nálam . Néha még akkor is jönnek mikor itthon se vagyok . Már a szüleim is hozzászoktak . Miközben gondolkoztam mindent kidobáltam a szekrényemből. Ajj nincs meg a fehér kötött pulóverem .. Pedig én most azt veszem föl . Na és meg is van . Szuper . Csak mivel vegyem fel ? Nem szóltam Ivának semmit , de szerintem mikor látta , hogy reménytelen a helyzetem megszánt. Oda jött és a kezembe nyomta a fekete rövid nacim és a fekete magassarkúm. Yeah ez tökéletes. (A biztonság kedvéért bedobtam a fehér conversemet is )
-Köszönöm.-mondtam mire ő csak legyintett és levágta magát az ágyamra .Lerohantam a lépcsőn (vigyázva nehogy lezuhanjak ) . Adrian az alján várt rám .
-Ezt azt hiszem elfelejtetted .- nyomta a kezembe a nyuszis mamuszom párját.Mindketten nevettünk majd megragadta a kezem és elindultunk kifelé az ajtón , de amikor kiértünk és becsuktam az ajtót megállított. Kérdőn néztem rá ,mert előkapta a telefonját és leültetett a lépcsőre .
-Na és akkor most mit is kéne csinálnom ?-pillantottam rá .
-Csak egy lép. -mosolygott vissza és már el is lőtte a képet én eltakartam az

arcom nehogy egy gáz képe legyen róla. Aztán felrángatott a földről és beszálltunk a kocsiba . De ahelyett , hogy a belváros felé vettük volna az irányt, a külváros felé indultunk. Csodálkozva figyeltem . Mennyire megváltozott a külváros .Ezer éve nem voltam erre. Megálltunk egy gördeszka park előtt . Kérdőn néztem Adrianra aki idő közbe nyitotta nekem az ajtót.

-Gyere élvezni fogod.-fogta meg a kezem és mielőtt elindultunk volna a hátsó ülésről kikapott két (!) gördeszkát . Aha jól van . Bent nagy üresség  fogadott .
-Csak mi leszünk ?
-Igen ! Mára kibéreltem a helyet .-jött az egyszerű válasz . Jó mondjuk ez logikus . -Van nálad másik cipő? -kérdezte miközben felpattant az egyik deszkára .
-Igen van .-ültem le a padra azzal a szándékkal , hogy fölveszem . Föl is vettem :) Adrian a kezembe adta a másik gördeszkát . Gondolom azt akarta , hogy menjek vele én is , de én csak kérdőn forgattam a kezembe .
-Nem tudsz mi ?-gurult be elém .
-Nem .-vallottam be.leszállt a saját deszkájáról és engem ráállított az elejére ő pedig felállt mögém . Lassan meglökött minket . Én pedig kicsit hátra billentem mire megtartott és a derekam köré fonta kezeit . Így gurultunk egy csomó ideig . Mikor leszálltam a deszkáról leültem a földre és néztem ahogy Adrian deszkázik . Woah . Nagyon ügyes . Éppen előttem gurult el mikor e kezembe dobta a telóját.
-Vigyázz rá nekem kérlek .-kért meg . Gondoltam ha már nállam van akkor csinálok egy képet neki .

Hát nem vagyok egy művész lélek ? Mikor végzett lehuppant mellém a földre . Pont ment le a nap és az ég alja rózsaszín volt . Elég romantikus pillanat volt mit ne mondjak. Ahogy észre vettem , hogy Adrian felém néz odakaptam a fejem. Csak csönben egy más szemébe nézve ültünk mikor!! MEGCSÓKOLT(!) Úristen . Olyan boldog voltam , hogy szívem szerint az egész világot megöleltem volna . Mikor már a kocsi felé ballagtunk (fogta a kezem ) megállított .
-A kérdésedre a válasz .Azért neked magyarázkodtam volna , ha hagytad volna , mert szeretlek. -mondta ki én pedig beleharaptam az alsó ajkamba. Mi az , hogy lehet ? 10 éves korom óta ismerem és semmi . Soha semmi jelét nem adta ennek. Beültünk a kocsiba , de én még mindig nem szóltam semmit . Gondolkoztam nagyon erősen . Vajon mióta ? Vagy , hogy ? Vagy egyáltalán nem álmodom az egészet ? Észre se vette , hogy haza értünk csak amikor Adrian nyújtotta a kezét , hogy kiszedjen a kocsiból. Egy búcsú csók után bementem a házba és egyből föl a szobámba . Iva már aludt úgyhogy nem keltettem fel . Ledőltem mellé . És akkor összegzés . Itt vagyok én Holly Clark és itt van ő Adrian Crover . És ha minden igaz most éppen együtt járunk . TE JÓ ÉG !!

~3.rész ;)

Augusztus . 18 .


Borzalmas nap .  Nem hinném , hogy említettem már , de van egy fiú . Sőt az a fiú... Na jó szépen sorjában . Tegnap mikor hazaértünk annyira földobódtam , hogy úgy döntöttem megyek és bulizok egyet . Szóltam Barátnőmnek aki át is jött. Mivel még volt időnk elugrottunk ruhát venni nekem . Ja igen . Ivanát kiskorom óta ismerem . Jó barátnő , de nem mondanám , hogy ő az én "LB"-m . A mostani vásárlás sem volt semmi . Nagyon sokat nevettünk . Mikor már az ezredik üzletbe sem találtam meg AZT a ruhát kiültünk a pláza teraszára .
-Na igen ... Ma tuti meglesz neked a csávesz érzem.-kezdtünk beszélni ARRÓL a fiúról. Hát igen .
-Haha. Jó is lenne .
-Hülye vagy . Vak Adrian ha nem vesz észre !-jelentette ki . Én a takintetem a földre szegeztem és gondolkoztam . Egy idő után (fogalmam sincs hány percig néztem a földet) Iva meglökte a vállam . Ekkor nevetni kezdtünk . Az egész terasz minket nézett és nem , nem szeretném tudni mit gondoltak rólunk . Végül fölkerült rám a virágos kalap  amit egyedüliként vásároltam . Na igen akkor éreztem , hogy az emberek tekintete lyukat fúr a hátamba , de már megszoktam , hogy sokan figyelnek rám. Amikor ki hülyültük magunkat , úgy döntöttünk , hogy elindulunk ruha ügyben keresgélni. Soha , mondom soha életemben nem járkáltam még ennyit a plázában mint ma . Na igen nem hiába annyi cuccal indultunk a közeli kávéház felé , mintha egy életre vásároltunk volna. Természetesen , mint mindig a sarokba cuccoltunk le és

rendeltünk . Epres tejeskávé . HMMM legjobb . Mikor már reménytelennek éreztem a helyzetem megláttam ... Megláttam a tökéletes szettet . Azonnal meg is vettem és hazafelé indultunk volna . Igen ... Amikor rájöttünk , hogy Iva külvárosi és már nincs időnk kimenni hozzájuk a ruhájáért . Hát  akkor go vissza . Mindenképpen hasonló ruhát akartunk , de nem éppen így lett na mindegy :) Akkor most indulunk haza . Mikor felhívtam a taxi szolgálatot azt mondták 15 perc és itt a taxi értünk , úgyhogy kimentünk és leültünk egy padra . Eltelt 15 , 20 sőt 30 perc is , de a taxink még sehol . Ekkor gurult be elénk egy vörös cabrio . Ki másnak van a baráti társaságunkban cabrioja ? Hát egyedül Adriannak és amikor meghallottam , hogy nekünk szól föl sem mertem nézni . Ennyi . Lefagytam és levegőt is alig mertem venni . Na és amikor meghallottam , hogy csukódik a kocsiajtó tudtam , hogy oda fog jönni . Ivana folyamatosan lökdöste a könyököm , de ha akartam volna , akkor se tudok felnézni . Oda sétált és láttam a conversét , ahogyan be áll pont élem . Oké muszáj volt fölnéznem .
-Sziasztok !-lépett oda hozzánk.
-Szia !-mondtuk teljesen összhangban .
-Mire vártok ?
-Hívott Holly taxit , de még nem jött.-felelte Iva kis idő múlva . Talán arra várt , hogy én válaszoljak . Ismerhetne . Sose tenném . Mindig is az a fajta lány voltam aki messziről nézi a nagy Ő-t és alig mer hozzá szólni.
-Elviszlek titeket pattanjatok be . -kezdte.- de nekem még be kell szaladnom 5 perc és itt vagyok . - Adrian a kezembe nyomta a kulcsot és el is ment . 
-Jó én ülök hátul.-indultam meg a kocsi felé mire Iva elkapta a kezem és beugrott előttem hátra.
-Na azt már nem . Ott fogsz mellette ülni.-nyújtotta ki rám a nyelvét . Oké ... Csak ne hányjam le. Beültem előre és vártam . Éppen szólni akartam Ivanak , hogy cseréljünk már helyet , Adrian nyitotta a kocsiajtót és már be is ült mellém . Éreztem az illatát . Rám nézett és kérte a kulcsot . Kicsit hezitáltam végül a keze felé nyújtottam és mielőtt elengedhettem volna ő fölnyúlt érte így érintve az egész kézfejem . Mosolyogva a szemembe nézett végül elindultunk . Őszinte legyek ? Megfordult velem a világ . Ott ültem mellette a kocsiban , éreztem az illatát és az érintése helye bizsergett a kezemen  . Leírhatatlan érzés volt . Egy 15 perc múlva begurultunk az házunk elé . Adrian ki is pattant és már én is nyúltam  a kocsi ajta felé , de megelőzött és kinyitotta nekem . Kiszálltam és szembe találtam magam vele . Maximum 3 cm volt köztünk . Én hátrálni kezdtem , de egy lépés után a kocsi oldalának ütköztem és nekidőlve álltam . Iva már bement a házba . A kis szenyó itt hagyott ...
-Köszönöm , hogy elhoztál minket .-mondtam neki mosolyogva mire ő is küldött felém egy gyönyörű mosolyt .
-Egy ilyen gyönyörű lányért még a viéág végére is elmennék , hogy hazahozzam . -felelte rajtam pedig érdekes érzés lett úrrá . A gyomrom , mintha csak tele lenne lepkékkel akik olyan szinten akarnak kitörni , hogy félő folt lyuk lesz a hasamon . 
-Hát akkor köszi még egyszer és köszönök mindent . -indultam a kapu felé , de elkapta a kezem és szorosan megölelt . Nem , nem megcsókolt hanem megölelt . Tudja , hogy bármilyen bulis lány is vagyok nem kaphat meg először senki . A vállának döntöttem a fejem és visszaöleltem . A hajam simogatta és amikor elengedtem ő megfogta a kezem így ismét szembe kerültünk egymással . 
-Valamikor összefuthatnánk . -törte meg a csendet és mélyen a szemembe nézett.
-Rendben van .-engettem el a kézét és indultam befelé. A lépcső tetejéről még visszanéztem és intettem neki egy aprót aztán beléptem a házba. Ivana egyből letámadott és mindent elmeséltem neki . Persze nem , mintha nem figyelt volna az ablakból , de fő a látszat ;) Mikor elkészültünk és felöltöztünk indulhattunk is . Megkértem anyut , hogy dobjon el és majd ha szólok jöjjön is el értünk . Mielőtt bementünk volna még gyorsan ellenőriztünk egymást kinézetét és már mentünk is befelé . Mikor beértünk a bárpultnál kértünk egy-egy vodka narancsot és táncolni kezdtünk . egy órát tölthettünk a tánctéren , de mindig a kedvenc zenéinket játszották így alig bírtunk leülni . A pultos adott még egy egy italt aztán megpillantottam Katy-t . Ő egy nyomi csaj a suliból. De mikor megláttam ki ült le mellé és ki csókolta meg sokkot kaptam . Mikor Iva is észrevette azonnal a kijárat felé kezdett húzni és mire kiértünk már szólt apunak , hogy jöhet értünk . Nem hiszem el . Adrian megcsókolta Katy-t aki a világ legszerencsétlenebb lánya ? Nem csak szerencsétlen , de ráadásul csúnya is szegény . Amikor apu megérkezett nem köszöntem neki csak beszáltam a kocsi hátsó ülésére aztán csendben utaztunk . Mikor hazaértünk Ivával fölmentünk a szobámba és úgy ahogy voltunk elaludtunk . Reggel sírva kelltem föl így Iva egész nap itt maradt . Hát csodás nem ? A szeretett fiú délután még a csillagokat is lehozná neked este pedig másik lánnyal látod . Imádok élni .....

~második rész ;)

Augusztus .15-16.


Már eltelt két hét a nagy hír óta és , hogy őszinte legyek azért nem írtam , mert semmi sem történt velem . Sehova nem mentem , semmit nem csináltam csak a szobámban az ágyamon feküdtem , ültem és gondolkoztam . Az első nap után még abban reménykedtem , hogy ez a szüleimnek egy rossz vicce . És nem ... Második sőt harmadik nap sem jöttek be azzal , hogy ne vágjak már ilyen fejet csak vicceltek ... Nem teljesen komolyan gondolták , hogy elküldenek egy idegen kontinensre , ahol senkit sem ismerek .Ahol talán soha nem fog szeretni senki hiszen én egy teljesen más helyről jövök és az ő szójárásukban "Amcsinak" számítok . Mi lesz ha kitagadnak ? Mi lesz ha egyedül fogok ülni a szobámban várva a csodát ? Várva arra , hogy a szőke herceg fehér lovon bevágtasson és meg mentesen . Ahogy elképzelem az ottani életem max majd a fehér herceg vágtat be hozzám ... Egyébként azóta egy szót sem szóltam senkihez semmilyen formában . az összes "barátom " aggódik , amiért elküldenek ilyen messzire egyedül . Aha . Persze . Nem lesz majd ott valük a hülye , idióta aki fizeti mindenüket . Minden éjszakámon komoly elfoglaltságom akadt az elmúlt két hétben . Sírtam , sírtam ,sírtam és sírtam . Attól félek a könnycsatornáimban elég kemény aszály lesz ha így folytatom . 'A talpamra kéne állnom'  minden nap ezzel köszöntöttek mikor bejöttek . Többször hallottam életemben tőlük ezt a mondatot , mint azt , hogy pl.: szeretlek , gyere hadd adjak egy puszit vagy akár , hogy egyáltalán kislányomnak vagy gyermekemnek szólítottak volna . Ők azon fajtából származnak aki semmilyen módon nem éreztetik a gyerekükkel , hogy szeretik vagy kitartanak mellette . Ehelyett megkaptam mindent , fizetnek nekem mindent és úgy gondolják ellátják a feladataikat . Na igen .... Hatalmas tévedés . Inkább lennék csóró egy szerető családdal , mint ami most van . Egyébként holnap indulunk Londonba , mert anyuék kinéztek nekem egy házat ahova majd keresek lakótársat. Hiába mondtam nekik , hogy a kollégium is megfelel,de ragaszkodtak hozzá .A házat nem mutatták meg neten csak annyit mondtak majd élőbe látom . Úgy érzem érdekesen alakul majd a holnapom.Úgyis megtudom nemsokára. Na jó .. Álomba sírom magam .Reggel korán kellett kelnem , mert az ötórási repülővel már indultunk is . Bepakoltam a kötelező felszerelést és a reptéren vásárolt kávéval és magazinnal szálltam fel a gépre . Első osztályon elég kevés ember volt. Természetesen én ültem egy idegen lány mellett . Éppen becsuktam a magazint , mert már kiolvastam és beleittam a kávémba mikor a lány megszólított.
-Szia ! -mosolygott rám kedvesen. Nagyon szép lány . Szőke haj ,gyönyörű szemek , jól öltözött és nem mellesleg iszonyatosan tetszett a stílusa .
-Szia ! - köszöntem és is és villantottam a lehető legelhihetőbb mosolyomat felé. Nem mintha nem örültem volna , hogy van kivel beszélnem , de jelen helyzetben nem sok kedvem volt mosolyogni . 
-Húha ! Nagyon elgondolkoztál . Megzavartam valamit?-kérdezte , de kicsi cinizmust hallottam a hangján . Jajj igen elfelejtettem neki válaszolni. De mikor ránéztem nem mondtam semmit . Körülbelül fél percig néztük egymást végül kitört belőlünk a nevetés :) 
-Bocsi csak tudod fura , hogy valaki ilyen kedves velem .-mondtam neki teljesen őszintén . 
-Már miért ne lennék kedves veled ? Hiszen nem is ismerlek . Nem ártottál nekem .-mondta és kicsit értetlenül elhúzta a száját .Ekkor beleharaptam az alsó ajkamba és elgondolkoztam . 
-Na jó hagyjuk ! Amúgy merre ?-kérdeztem vissza . Ha már együtt utazunk akkor miért ne vehetnénk csevegősre a figurát . Mire oda jutottunk elég sokmindent megtudtam róla és ő is rólam . Tehát ő volt Kim Blake 16 éves tanuló . Miami-ban élt , de Londonba küldték suliba . Elmondása szerint ne izguljak , mert London csodás és sok barátom lesz . Telefonszámot cseréltünk és mivel én a szüleimmel mentem tovább ,ő pedig odarohant egy sráchoz (gondolom a barátjához) így elváltak útjaink . Beültem a szüleim által bérelt kocsiba és ha már így feldobódtam Kim miatt akkor úgy döntöttem csinálok egy képet a kocsiban , ahogyan haladunk a leendő otthonom felé . Bekanyarodtunk egy utcába ahol rengeteg gyönyörű ház volt . Sőt nem is házak . Inkább Willák . Már egy jó ideje kocsikáztunk a szebbnél szebb házak között mikor ránéztem a telóm kijelzőjére . Este hat óra volt már . Ma még nem ettem semmit és már fél öt óta talpon vagyok . Hát szuper . Egyszer csak lassítani kezdtünk és bekanyarodtunk egy gyönyörű ház kocsifeljárójára . Na jó nagyon tetszett , de a szüleim túlzásba estek , de az ilyen gondolatok ellenére ámulva szálltam ki a kocsiból . Amikor egy iszonyatkedves alak körbevezetett minket már beleszerettem . Mikor végeztünk lementünk az étkezőbe és leültünk . Anyuék megbeszéltek mindent végül felém fordultak .
-Na Holly , hogy tetszik ? -kérdezte kedvesen Jack az ingatlanos .
- Hűűűű. Hát csodálatos.-mondtam ami csak eszembe jutott.
-Oké . Akkor ez jó lesz ?-fagatott apu , mert rájött magamtól csak hűű meg hááá meg ilyesmiket fogok mondani . 
-Nagyon jó lenne csak ... Nektek iszonyat költség lesz ez . Nem akarlak titeket teljesen csóróvá tenni .-vallottam be végül is mi nyomja a lelkemet . 
-Na azzal te ne foglalkozz .-szögezte le apu és aláírtam a papírt . Úristen el sem hiszem . Enyém ez a gyönyörűség !!! Na jó... Be kell vallanom így már eléggé tetszik a Londoni élet gondolata. 

~első rész :)

Augusztus .01 .

„Minden napom elveszett, melyben nem éreztem – legalább egy rövid másodpercig -, hogy öröm van a szívemben” 
 Igen ... Ez az a mondat amivel talán legjobban jellemezni tudnám magam . Egy lány aki most 16 éves és a szülei szerint "kicsapongó" életet él.Hmm... Érdekes... Szerintem abszolút nem igaz rám , de semmi gond már megszoktam , hogy a szüleimnek ha megszeretnék felelni diplomata apácának kéne lennem . Nos hát pont nem az vagyok . New York-i lány létemre egész normálisnak érzem magam . Egy lány akinek rengeteg barátja van , de egyik se az akinek bármit el merne mondani . Hiszen jól kereső szülők mellett igazán nehéz nem érdekbarátot találni. Hát igen nekem még nem sikerült . Nem vagyok egy "naplóírós " lány , de ami ma történt gyökeresen megváltoztatta az életem . A szüleim ismét kiakadtak rám , mert este elmentem a barátaimmal bulizni , de ez ilyen korban normális nem ? Úgyhogy megint "kicsapongó" életstílusomra hivatkozva lehívtak a nappaliba , hogy most nagyon komolyan el kell beszélgetnünk. Hogy én mire számítottam ? Arra , hogy kapok egy nagy fejmosást és egy napig a szobámban kell kuksolni , mint általában balhék után . Hát a mai nem éppen így alakult. Kicsit félkómában ,pizsiben és a nyuszis mamuszomban ballagtam le a lépcsőn és a nappali irányába csoszogtam . Mikor beértem apu és anyu a kanapén ültek . Én leültek a velük szemben lévő fotelbe így teljesen rám láthattak , de az arckifejezésükön nem azt láttam amit szoktam , hanem valami mást. Düh helyett fájdalom és hiányérzet ült azt arcukra . 
-Holly figyelj ! Ezt a döntést nekünk is nagyon nehéz volt meghoznunk , hidd el ezt mind a te érdekedben tesszük.-kezdte anyu . Amikor a szüleim komolyan akarnak beszélgetni velem annak sosem lesz happy end a vége .
-Most lehet utálni fogsz minket azért mert kiszakítunk a baráti társaságodból és az életedből , de ez majd a javadat szolgálja .-folytatta apu és amikor látta, hogy félelem lesz úrrá rajtam megenyhültek az  arcvonásai és egy fájdalmas mosolyt küldött felém . 
-Ugye nem akartuk zárdába küldeni? - kérdeztem a könnyeimmel küzdve.-Kérlek . Eskü mindent megbántam amit azt hiszitek ellenetek követtem el . Soha többet nem iszom , nem tálálkozok a barátaimmal és javítok a sulis átlagomon is jövő tanév elejétől . Csak ne kelljen itt hagynom New York-ot és ne kelljen apáca életet élnem .-mondtam végül elindult az első könnycsepp és a padlóig meg sem állt . Ezt követően pedig már csak úgy potyogtak a könnyeim.
-Holly ! Nem küldenénk zárdába . Soha . Viszont csak úgy tudjuk elképzelni a jövődet , ha érettebb vagy így muszáj New York-ból elküldenünk. -mikor meghallottam , hogy el kell hagynom a szülővárosomat (amit mellesleg imádok ) a könnyeim még jobban folyni kezdtek és kis patakokat alkotva mosták az arcomat.
-Mi? Ne ! Könyörgöm csak ne kelljen elmennem . -szipogtam.
-Kicsim hidd el egy gyönyörű városba kerülsz majd és ide bármikor eljöhetsz látogatóba a gimnáziumi éveid végéig .-próbált nyugtatni apu és amikor láttam az őszinte fájdalmat az arcán rájöttem , hogy nem akadhatok így ki .Lehet , hogy nem mintaszülők , de nekik sem lehet könnyű... Elküldeni az egy szem lányukat egy idegen városba. 
-De mégis hova ?-próbáltam erőt venni magamon , de a hangom olyan vékonynak és erőtlennek hangzott . 
-Kicsim ne kapj sokkot jó? De London-ba kell költöznöd a Gimi végéig.-mondta ki végül anyu , akinek szinték csak úgy potyogtak a könnyei.
-Miii?? London ? De az Európában van ... Nagyon messze innen ...-mondtam , de nem a szüleimnek hanem leginkább magamnak . London nem az nem lehet.

-Igen kicsim . London-ba egy igen jó hírnevű lányiskolába fogsz járni . -mondta ki ki a végszót apu. Ennyi . Nem bírtam tovább és felszaladtam a szobámba . Ahogy hagyat terülve feküdtem az ágyamon és agyaltam rájöttem , hogy ha azt hittem a mostani életem borzalom akkor mi lesz ezután ? Tehát összegezzük csak . Itt vagyok én Holly Clark akit a szülei 16  évesen egy idegen városba küldenek , tovább tanulás és éretlenség szempontjából. Hmmm.Szuper.....