~második rész ;)

Augusztus .15-16.


Már eltelt két hét a nagy hír óta és , hogy őszinte legyek azért nem írtam , mert semmi sem történt velem . Sehova nem mentem , semmit nem csináltam csak a szobámban az ágyamon feküdtem , ültem és gondolkoztam . Az első nap után még abban reménykedtem , hogy ez a szüleimnek egy rossz vicce . És nem ... Második sőt harmadik nap sem jöttek be azzal , hogy ne vágjak már ilyen fejet csak vicceltek ... Nem teljesen komolyan gondolták , hogy elküldenek egy idegen kontinensre , ahol senkit sem ismerek .Ahol talán soha nem fog szeretni senki hiszen én egy teljesen más helyről jövök és az ő szójárásukban "Amcsinak" számítok . Mi lesz ha kitagadnak ? Mi lesz ha egyedül fogok ülni a szobámban várva a csodát ? Várva arra , hogy a szőke herceg fehér lovon bevágtasson és meg mentesen . Ahogy elképzelem az ottani életem max majd a fehér herceg vágtat be hozzám ... Egyébként azóta egy szót sem szóltam senkihez semmilyen formában . az összes "barátom " aggódik , amiért elküldenek ilyen messzire egyedül . Aha . Persze . Nem lesz majd ott valük a hülye , idióta aki fizeti mindenüket . Minden éjszakámon komoly elfoglaltságom akadt az elmúlt két hétben . Sírtam , sírtam ,sírtam és sírtam . Attól félek a könnycsatornáimban elég kemény aszály lesz ha így folytatom . 'A talpamra kéne állnom'  minden nap ezzel köszöntöttek mikor bejöttek . Többször hallottam életemben tőlük ezt a mondatot , mint azt , hogy pl.: szeretlek , gyere hadd adjak egy puszit vagy akár , hogy egyáltalán kislányomnak vagy gyermekemnek szólítottak volna . Ők azon fajtából származnak aki semmilyen módon nem éreztetik a gyerekükkel , hogy szeretik vagy kitartanak mellette . Ehelyett megkaptam mindent , fizetnek nekem mindent és úgy gondolják ellátják a feladataikat . Na igen .... Hatalmas tévedés . Inkább lennék csóró egy szerető családdal , mint ami most van . Egyébként holnap indulunk Londonba , mert anyuék kinéztek nekem egy házat ahova majd keresek lakótársat. Hiába mondtam nekik , hogy a kollégium is megfelel,de ragaszkodtak hozzá .A házat nem mutatták meg neten csak annyit mondtak majd élőbe látom . Úgy érzem érdekesen alakul majd a holnapom.Úgyis megtudom nemsokára. Na jó .. Álomba sírom magam .Reggel korán kellett kelnem , mert az ötórási repülővel már indultunk is . Bepakoltam a kötelező felszerelést és a reptéren vásárolt kávéval és magazinnal szálltam fel a gépre . Első osztályon elég kevés ember volt. Természetesen én ültem egy idegen lány mellett . Éppen becsuktam a magazint , mert már kiolvastam és beleittam a kávémba mikor a lány megszólított.
-Szia ! -mosolygott rám kedvesen. Nagyon szép lány . Szőke haj ,gyönyörű szemek , jól öltözött és nem mellesleg iszonyatosan tetszett a stílusa .
-Szia ! - köszöntem és is és villantottam a lehető legelhihetőbb mosolyomat felé. Nem mintha nem örültem volna , hogy van kivel beszélnem , de jelen helyzetben nem sok kedvem volt mosolyogni . 
-Húha ! Nagyon elgondolkoztál . Megzavartam valamit?-kérdezte , de kicsi cinizmust hallottam a hangján . Jajj igen elfelejtettem neki válaszolni. De mikor ránéztem nem mondtam semmit . Körülbelül fél percig néztük egymást végül kitört belőlünk a nevetés :) 
-Bocsi csak tudod fura , hogy valaki ilyen kedves velem .-mondtam neki teljesen őszintén . 
-Már miért ne lennék kedves veled ? Hiszen nem is ismerlek . Nem ártottál nekem .-mondta és kicsit értetlenül elhúzta a száját .Ekkor beleharaptam az alsó ajkamba és elgondolkoztam . 
-Na jó hagyjuk ! Amúgy merre ?-kérdeztem vissza . Ha már együtt utazunk akkor miért ne vehetnénk csevegősre a figurát . Mire oda jutottunk elég sokmindent megtudtam róla és ő is rólam . Tehát ő volt Kim Blake 16 éves tanuló . Miami-ban élt , de Londonba küldték suliba . Elmondása szerint ne izguljak , mert London csodás és sok barátom lesz . Telefonszámot cseréltünk és mivel én a szüleimmel mentem tovább ,ő pedig odarohant egy sráchoz (gondolom a barátjához) így elváltak útjaink . Beültem a szüleim által bérelt kocsiba és ha már így feldobódtam Kim miatt akkor úgy döntöttem csinálok egy képet a kocsiban , ahogyan haladunk a leendő otthonom felé . Bekanyarodtunk egy utcába ahol rengeteg gyönyörű ház volt . Sőt nem is házak . Inkább Willák . Már egy jó ideje kocsikáztunk a szebbnél szebb házak között mikor ránéztem a telóm kijelzőjére . Este hat óra volt már . Ma még nem ettem semmit és már fél öt óta talpon vagyok . Hát szuper . Egyszer csak lassítani kezdtünk és bekanyarodtunk egy gyönyörű ház kocsifeljárójára . Na jó nagyon tetszett , de a szüleim túlzásba estek , de az ilyen gondolatok ellenére ámulva szálltam ki a kocsiból . Amikor egy iszonyatkedves alak körbevezetett minket már beleszerettem . Mikor végeztünk lementünk az étkezőbe és leültünk . Anyuék megbeszéltek mindent végül felém fordultak .
-Na Holly , hogy tetszik ? -kérdezte kedvesen Jack az ingatlanos .
- Hűűűű. Hát csodálatos.-mondtam ami csak eszembe jutott.
-Oké . Akkor ez jó lesz ?-fagatott apu , mert rájött magamtól csak hűű meg hááá meg ilyesmiket fogok mondani . 
-Nagyon jó lenne csak ... Nektek iszonyat költség lesz ez . Nem akarlak titeket teljesen csóróvá tenni .-vallottam be végül is mi nyomja a lelkemet . 
-Na azzal te ne foglalkozz .-szögezte le apu és aláírtam a papírt . Úristen el sem hiszem . Enyém ez a gyönyörűség !!! Na jó... Be kell vallanom így már eléggé tetszik a Londoni élet gondolata.